Váratott magára a tél, na de tudtuk januárban -februárban az biztos, hogy eljön a kemény hideg és a hó. Először csak eső esett sok, aztán havas eső, de sajnos nem volt elég hideg ahhoz, hogy a hó megmaradjon, minden latyakos sáros volt. Esett esett, de nem maradt meg. Aztán északról bezúdult egy kis hideg egyik napról a másikra, és váltott a külseje a télnek.
Nem méteres hófalak lettek, de az a 10 cm is elég volt annak, hogy legalább értelmet nyerjen a tél. Sűrű hóesésben sétálgattam a ház környékén, nagyon csend volt, de nagyon élveztem ahogy a hó ropogott a talpam alatt. A mezőn minden elbújt , egyetlen vadat se lehetett látni, behúzódtak a védett erdőrészekbe, és fenyveserdőkbe, ahol a puha mohaszőnyegen, ás tűlevél szőnyegen pihenhettek napközben a hóesésben. Másnap harmadnap maradt a csontig hatoló hideg, jó kis mínuszokat lehetett mérni, akár - 20 C° is volt az udvarban, a hőmérőn legalábbis ezt olvastuk le. Aztán kissé megenyhült az idő, és mivel dolgom volt autóval mentünk intézkedni, így láttam ahogy előmerészkednek, és az erdő szélén legelnek az őzek, szarvasok.
Természetesen a madarak is jöttek, mivel mindent hó lepett be, csak az etetőkön volt eleség, megnőtt a madárforgalom is.
Kis vörösbegy barátunk, aki időközben nevet is nyert - Gombóckának neveztük el - az etetőn rendszeresen megjelent, és kellőképpen megfegyelmezte a verebeket, cinkéket. A galambokat elzavarta, megcsipkedte őket.. Hihetetlen mennyire védi az etetőt.. Annyira aranyos és rendszerető.
A kis története folytatódik, nemsokára..a következő kalandban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése