Az október eleje is még elég "meleg" volt, bár esett az eső, de nem sok, a szél mindig szárazra fújta az utakat. Egy szeles bár napos hétvégén, egyedül elindultam a házunk mellett futó vonatsín mentén, hogy majd a mezőre átérve biztosan lesz kis téma talán vadakat is láthatok a mezőkön. A poént már az elején lelövöm, vadakkal (őzzel, és vaddisznóval, fácánnal, nyúllal) nem találkoztam, pedig nyomaikat egészen a ház-közeléig látni.
Valami egészen különleges állattal sikerült összetalálkoznom. Egy kis beurgónál már ösvényt tapostak az emberek itt a vasút mentén, mert kb 10-perc alatt át lehet sétálni egyik városrészből a másikba a vasúti sínek mentén kanyargó köves ösvényen. Sokan kihasználják eme lehetőséget, mert a két településrész közötti buszközlekedés khm..finoman szólva is semmirevaló. Akinek van autója az átmegy körbe, (sajnos közvetlen rövidebb út nincs) de sokan sajnos csak a gyaloglást választhatják. A kis ösvény vége csaknem a városközponti garázsokig megy, onnan már pár perc a központ és az élelmiszer boltok, vagy a városháza ügyintézés szempontjából.
Na de elkanyarodtam a témától kicsit.. Szóval lekanyarodtam az ösvényre az utcánkból, és már éppen át akartam menni a síneken, mikor balkézről furcsa mozgásra lettem figyelmes a köveken. Az előbbi kitérő a "forgalmas ösvény" miatt itt fontos ugyanis a vonat félóránként megy egyik, s másik irányba. Elég sűrűn ember látogatta útra nem nagyon szokott kígyó "menni". Mint minden szabadban élő vadállat, ha teheti kerüli az emberek közelségét. Mégis ez a kígyó bátran kicsúszott az orgona bokrok aljából, és elém kúszott a nagy szürke kövekre a töltésre. Megmeredten álltam ott a gépet a nyakamból rögtön lekaptam, beállítottam és már kattantak is az első fotók. Nem féltem, hisz fotókon már találkoztam ezzel a fajjal, tudtam nem mérges kígyó. Kisebb rokona az udvarunkba is betévedt a garázsajtóban szedte fel a parányi kis siklót a Párom, és vitte biztonságos helyre a bokros részbe. Védett fajok, eszem ágában sem volt soha semmilyen fajtájukat bántani.
Ahogy a fotókon is látszott, ott sütkérezett a napon jó sokáig, egészen közel engedett magához nem nagyon zavartatta magát, hogy én a közelben guggolok és fotózom. A pontos fajmeghatározást egy herpetológus fiatalembertől kaptam, erdei sikló volt, nőstény. Mivel eléggé ritka ezen a környéken ez a fajta, kérte a HERP térképre is regisztráljam be a fellelés idejét, pontos helyét fotóval együtt.
A kaland tovább folytatódott. Mivel alig 20 méterre a házunktól voltam rácsörögtem a Páromra, hogyha véletlenül kijönne csodás hüllőt fotózhat nem messze. Ki is jött, és ő is készített fotókat a napozó siklóról. Ott álltunk és csodáltuk ezt a szépséges állatot. Ő viszont megunta a napozást és egy hirtelen ötlettől vezérelve át akart kelni a síneken. Tudom az állatok önálló döntésképes lények, de féltettük az életét, hisz ritka példányra akadtunk. Először meggondolta magát és a vasúti sín alá bekúszott onnan figyelt kifelé. Pár perccel később jött a vonat is... Meggyőződtünk róla, hogy a siklónak kutya baja kikúszott a sín alól. Ekkor a Párom egy bot segítségével amire rátekeredett, átvitte a vasút túloldalán lévő bozótosba, hogy biztonságba legyen. Épen egészségesen átkelt.
Az ösvény melletti házban élő idős hölgy fia mesélt arról, hogy elég sok sikló betévedt már hozzájuk mióta ott laknak, ott telelnek át a fészerben, elvermelik magukat. Kutya, macska van a portájukon, ők se szeretnék ha ezeknek az állatoknak bajuk esne. Mivel nem hüllőszakértők nem tudják milyen fajták pontosan de tippeltek hogy vízisiklók, hisz a patak itt folyik 50 méterre.
Tovább sétáltam a mezőre a nagy kaland után, egy kertben még tőkén volt a csemege szőlő, érett hamvas szemei szívták magukba a napfényt, édesítették sötét szemeiket.
A mező kihalt volt, fújt a szél, a sárga virágú csicsóka tömegével hajladozott az erős szélben, és egy-egy szélcsendes percben próbáltam lefényképezni csodás virágait. Valahonnan egy vörös tölgy levelet is odafújt a szél, pompásan fénylett a fű között.
apró pöfeteg
Barna olajosbogár (Galeruca pomonae)
az ipari park egyik színes konténer-üzeme
Jó alaposan kifújt a szél, de nem bántam, mert az a szél-fújta csend felbecsülhetetlen nyugalommal és békével töltött fel a zsibongó zajos hétköznapok után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése