Pár nap múlva egy csapat dám szarvast láttunk egy domb oldalon legelészve.. A bokor rejtekéből próbáltam közelebbi fotót készíteni, de nagyon szemfüles állatok észrevettek, és elmentek végül.
Mivel nagyon kellemes idő köszöntött ránk, kihasználtuk a langyos 15-16 C° adta meleget, elsétáltunk a település végéhez leállítottuk az autót és sétáltunk a mezőn. Egy ideig csak a nedves félig saras gyepet találtuk, állatoknak se híre se hamva.. Kissé messzebb dolmányos varjúkat láttunk a mezőn, bogarásztak, közeledtünkre elszálltak, természetesen, hisz az emberektől azért félnek nem nagyon bizalmas madarak.
Körbe sétáltunk, rengeteg vad nyomot láttunk de mást nem.. A dombtetőn végül megpihentünk, napozva álltam a domb tetején, amikor is ágak ropogását hallottam amit a szél hozott felém.
Azután a 6. érzékem súgta állítsam be a gépet fotózásra, mert téma közelít. Nem is tévedtem sokat.. nem közelített, hanem távozott, a másik domb lankáin sietett át 3 gím szarvas. Sikerült egyikükkel farkasszemet néznem, nem mozdultam, mégis elsiettek a távolabbi dombokra.
Sebaj, a fotók így is nagyon tetszenek, az élmény megvolt.
Az első melegebb napsütéses február végi napon kisétáltam a géppel a kezemben megnézzem van e már valami fotótéma a kertben esetleg..
Nem csalatkoztam, az elkerített kertünkben (itt kismadarak fészkelnek, több etető, és odú is van kirakva nekik a kutyusunk ide nem jöhet), egy nagy rakás téglát teljesen belepett a moha, és pár elhagyott csigaházzal igazán szép fotókat tudtam készíteni róluk.
