Kertem gyümölcsei

Az idézett bejegyzés augusztus elején volt, most szeptemberben értem odáig hogy gép elé üljek.. Ennek a gyümölcsnek normális esetben július közepére kellett volna beérnie. A félreértések végett írtam ezért ezt le.

"Mit is jelent a víz az eső? 

Sokat..
Van 2 barackfa a kertben, 2 féle alma, 1 körte, 1 szilva (de az még csemete fa) és egy cseresznye.
Kb 3 hete még apró zöld gubicsok, voltak az őszibarack fán és alatta, hisz zölden értetlenül estek le a szárazság miatt..
Köszönhetően a lezúduló 2 napos esőnek, és ami utána esett fokozatosan kevéske ami nemrég esett,  szedtünk egy nagy tállal, befőzzük befőttnek, és napi fogyasztásra is esszük a méz édes sárga belsejű gyümölcsöt.
Mutatok előtte utána fotót.
Kb egy hónappal ezelőtt kellett volna már érnie, de jó az most is.
Látszik rendesen hogy kiégett a fű a kertben az első fotón, mostanra bár nem teljesen de zöldebb, sarjad a fű is ki már köszönhetően a csapadéknak."

Ilyen volt a szárazság alatt az őszibarack. 

Látszik a kert füve teljesen kiégett, mindenhol ilyen volt... 

nagyon kevés növény bírta ki ezt az egészet. 

Köszönhetően az esőknek, mert több napon is esett ilyen lett kb 1 hét alatt.. Szemmel láthatóan napról napra virult ki a kert.

Az eső a luffa tököknek is jót tett,

mára már szép nagyon és ha minden igaz lesz 6 db szivacstököm. 

A fehér belsejű barackfán nem sok termés maradt, 

azt kizárólag fogyasztásra szedtük le

A végeredményt mutatom, mennyi barackot sikerült leszedni.

Összesen 7 üveg lekvár, és 16 üveg befőtt lett belőle.

Folytatás majd...... 

Rövid kirándulás a Mátrába

Egy kellemesen hűvösebb napon gondoltuk régen láttuk az erdőt, felszedelőzködtünk, és irány az erdő.. Csodálkozásunkra a sorompó ami addig lezárva állt, tárva nyitva egyetlen teremtett lélek se volt a közelben, sőt tiltó tábla se, hogy nem szabad tovább menni.

Mi bátran beljebb mentünk egészen a Bec kútig, ittunk forrásvizet, ott leállítottuk a kocsit, hatalmasat sétáltunk az erdőbe, fotókat készítve a tájról ami a szemünk elé tárult. kb 1 jó órát sétáltunk ott..

Sajnos a böjtje meglett.. ugyanis mikor visszafelé mentünk a sorompó le volt zárva.. mellette képtelenség volt autóval elmenni, direkt így van megcsinálva, hogy ne szökhessenek be illetéktelenek az erdőbe.. Nagyon mérgesek lettünk, hisz miért hagyta és ki nyitva a sorompót, miért nem hajtotta maga után vissza, vagy csak hajtotta volna félig be , biztosan nem megyünk tovább, hiszen látva hogy jön valaki vissza és bezárja isten ments hogy be menjük. Mivel semmiféle ilyesmit nem láttunk nagyon megörültünk jöttünkkor, annál mérgesebbek lettünk visszafelé.  Ott voltunk bezárva egy teremtett lélek se volt a közelben. Visszafordultunk, és megkerültük az erdőt a másik kijáratnál kissé forgalmasabb hátha ott kijutunk valahogy Fenyvespuszta felé. Az erdei úton komolyan halálfélelmem volt. Nem csoda hogy lezárták az erdőt, olyan veszélyes az út, nem is tudom hogyan járnak rajta az erdészeti autók. Volt ahol tényleg lépésben mentünk, mert igen csak labilis volt az út. Kikötöttünk a  Fenyvespusztai elágazónál. Próba szerencse alapon megpróbáltunk mellette elmenni de az csak terepjáróknak vagy valami nagy kerekű járgánynak ment volna mert mi szépen felakadtunk. A másik végen nem volt térerő sem, itt igen így még szerencse hogy a neten megtaláltam az erdészet telefonszámát, és segítséget kértünk. Akkor már 2. órája próbáltunk hazajutni sikertelenül. Aztán valami csoda lévén arra járt 2 biciklis fiatalember, akik segítségével kitoltuk onnan az autónkat. Az erdészet nem igazán erőltette magát meg hogy segítséget nyújtson.. a "majd megy valaki választ kaptuk..."

A 2 fiatalembernek a mai napig hálás vagyok hogy épségben hazajutottunk. Az erdészetet is felhívtuk nem kell segíteni megoldottuk.

Az biztos, hogy oda arra felé nem teszem a lábam azt hiszem soha többé.. Rettenetes milyen emberek vannak.. felelőtlenek.. igen azok, hiszen tárva nyitva hagynak olyan helyet ahova tilos bemenni. 

Nem érzem hibásnak magunkat amiért bementünk. 

Egy biztos.. legközelebb nem megyünk arra.. van szép hely a Mártában még elég.............

 

Szitakötők

Egyre melegebb lett, Az őrzésnek hála beérett a cseresznye is, amit nap mint nap dézsmáltam fogyasztásra. Kukac nem volt benne, és nagyon sok apróbb szem lett rajta. Sebaj a kisit is megbecsüljük, hisz a boltokban 1000.- ft/kg áron nem akartam venni, mikor a kertben meg ingyen terem és sok van belőle.

Leszedtük az egyik délután, a fiam a fa tetejébe mászott, és onnan szedte, mi a Párommal alul ameddig elértük. 

Lett 9 üveg lekvár is és ettünk belőle bőven, adtunk ajándékba is pár zacskónyit, hisz jóízű volt a termés. 

Ezután egyre melegebb lett kizárólag esténként tudtunk kijönni a kertbe kis szellő lengedezett olykor, locsolni kellett a veteményest. Ekkor vettem észre, hogy két szitakötő szép nagy példány leszállt a Spenót, meg a mángold mellé a jelölő karóra. 

Az egyik a pataki szitakötő (Orthetrum brunneum), más néven a pataki pásztorszitakötő,volt, a másik egy Lápi acsa (Aeshna isoceles).

Ő a lápi acsa (Aeshna isoceles) 

És ő a pataki szitakötő (Orthetrum brunneum), más néven a pataki pásztorszitakötő.

A virágokon döngicséltek a méhek, a locsolásnak hála a virágok bírák a hőséget, főleg a kaktuszok

Tiszteletét tette egy töviszúró gébics hím is, aki itt vadászott a kertünkben egész tavasztól. 

Óvatos éber madár észrevette ahogy fotózom a szoba ablakából.. 

Folyt. köv....