Szépen kisütött a nap reggel, és mivel úgy döntöttünk aznap a sétáé, és a kikapcsolódásé, el is indultunk. Én kivételesen a látcsövet vittem magammal, fényképezőgépet nem. A Párom hozta a gépét, a nagy teleobjektívvel, hátha lesz valami látnivaló.
A vasúti hídon átkelve az embermagasságú nádason keresztül vivő ösvényen lépdeltünk tovább, ahol is egy őzike nagyon megijesztett. Valószínűleg mellettünk pihent, de láthatatlan volt a barna bundájában. Mindketten kicsit megijedtünk, én a hirtelen zajtól - bár elég hangosan beszélgetve jöttünk nem gondoltam, hogy ott lesz valami. Aztán pár lépéssel odébb egy fácán is felrepült, egy tojó. Elértük a másik vasúti vonalat, és akkor már a síneken lépdeltünk. A távcsővel szétnézve szinte semmi nem mozdult a határban. Pár lépéssel később egy bokor aljából ismét egy őzike ugrott ki de már a mező felé. A síneken lépdelve, a távolban észre vettünk 4-5 őzbakot, és sutát, épp keltek át messze előttünk a síneken. A távcsőben igen csak közelieknek tűntek, de nagyon szemmel tartottak minket, mentek a magas gazosba, ami az ottani házak háta mögött van. A vasúti váltónál letértünk a mezőre. Furcsa gödröket színes botokat láttunk a földbe szúrva. Találgattuk csak mi is az azután rájöttünk. A 23 főút várost elkerülőszakasza fog valamikor itt épülni, aminek a vége a maconkai-nemti úti bekötő rész lesz. Gondolom földmintákat vettek, milyen alap is legyen az útnak. Miután a mezőn átmentünk, a maconkai tóból kifolyó Zagyva patak mentén sétáltunk.
Érdekes dologra lettünk figyelmesek. A távolból érkezett 3 gím szarvas, gyorsan át keltek a patakon, és mentek az aranyhegy irányába. Én még a távcsővel pásztáztam a környéket, de semmi mozgás sehol.
Alig telt el 10 perc, fenséges csoda miatt álltunk meg. 9-10 gím szarvas tűnt fel a patak másik oldalán a mezőn.. A leheletük is látszott a picit hűvös időben, ránk meredtek, nézték veszélyesek vagyunk e, de nálam csak távcső, páromnál fényképező gép volt, így úgy döntöttek legelnek kicsit aztán mennek tovább. Természetesen a Párom fotózott, amit közre is adok most, én meg vertem a fejem a nemlétező falba, hogy pont most nem hoztam a gépet magammal, na de hát ki tudta, hogy most ennyi szépség ilyen közel jön hozzánk.
Ezek a fotók nem a saját fotóim, a Párom fotózta őket!
Miközben ők legelve tovább mentek, és messze tőlünk átkeltek a patakon, a távolba a maconkai végben a mezőn észre vettem valami érdekeset. Őzek kb 8-10 feküdt a mezőn, bundájukkal teljesen beleolvadtak a barna fűbe. Mivel a hátuk mögött friss szántás volt, ezért vettem észre őket, a fejük kikandikált a fekete részre. Észre vették a gímszarvasokat, és nagyon figyelmesek voltak, miért is indultak meg azok az állatok, és merre tartanak. Mikor nagyjából egy vonalban voltak az őzek a falu felé elvágtattak, a szarvasok pedig a nádast vették iránynak, oda mentek be pihenni. Vissza felé sétálva egy rókát, több nyulat jó nagyokat, és sok fácánt figyeltem meg a távcsővel.
Élménydús séta volt..
A következő bejegyzés ismét gyöngyös lesz....
