A Mátra lábánál hova máshová is lehetne menni kirándulni, mint be a sűrűbe, fel a hegyre felfedezni.. Vannak kedves helyek, újakat is fedezünk fel, mint pl. a pár történettel előbbi mocsaras hely. Sokan nem ismerik a hegyet, csak az út mellett kirándulgatnak, de a mese beljebb kezdődik.
Nagyon sok vad is él ami láthatatlan marad a zajos embereknek, kevesen látjuk az igazi "népeket" az erdőben. Madarak őzek, szarvasok, muflonok, rókák, stb nem igazán szeretik a zajt a felesleges hangoskodást.
Szeretek zajtalanul közlekedni, hallgatni a fák susogását, ahogy a szél fújja az ágakat.. Ilyen csendben hallani meg az erdőt igazán. A harkály fiókák hívó hangját, a madarak csicsergését, a szajkó jelentését az erdő lakók felé, hogy vigyázz ember közeleg, mert ők aztán mindig résen vannak. Egy kis időre ilyenkor elcsendesül minden, de aztán újra kezdődik az egyszerű de okos kis életük folytatása.
Egy ilyen csendes de szerencsére kevéssé járt helyet találtunk, a mi erdőnknek neveztem el, hisz láthatóan nem jár ott sok ember.
A növényzet szépen birtokba veszi azt amit az ember próbál "elvenni" sikertelenül szerencsére. Ezeket a bokrokat használják az őzek a gidák őrzésére, de fácánok is elbújnak a sűrűbe. Van amikor felesleges a fotó, az élmény hogy láthatom, mindenért kárpótol.
Szóval, ismét a kis erdőnkbe sétáltunk, kíváncsiak voltunk ott beköszöntött e az ősz..
Megérkezvén, már látható volt, hogy pontosan a színes pompás ruhaváltás idejébe érkeztünk. Sárga, rozsdabarna, piros, a bogyók is beértek, szóval színekből nem volt hiány.
