Kellemes langyos napnak indult. A nap gyönyörűen sütött, ez már elég ok volt arra, hogy a közeli víztározó-tóhoz kisétáljunk. A gépek akkumulátora feltöltve, bevetettük magunkat a szokásos úton. Ahogy a fotókon látszik, a mezőn még híre hamva se volt az ősznek, pedig október közepét írtunk.
A nagy nyári meleg erősen megcsappantotta a tó vízkészletét, akár hol nem is lehetett horgászni. A nagy medence egyik fele teljesen kiszáradt, csak a saras iszapos meder volt látható.
Távolabb a másik parton sok horgász lógatta a botját.. de mi végig sétáltunk ezen az oldalon, és a felső gátnál mentünk át csak a másik oldalra.
A fák bokrok, itt már kissé színesebbek voltak, az ecetfa varázslatos színeket produkált.
Az egyik nyárfa is már az őszre készült hatalmas magas ágain arany sárga levelek voltak, és a sétány is csodálatos színekbe öltözött.
A vörös tölgy is mutatta szépséges sárga-arany piros leveleit. Tobzódott, a tó környéke a színekben.
A kecskerágó bokrok, és a csipke bokrok is pazar színeket ontottak.
Az egynyári seprence olyan földöntúli ragyogással vonta be azt a területet amin virágzott, hogy az ember szeme belekáprázott a fénybe.
A gát másik partján ahol még volt víz, és be lehetett a tó nagy részét látni, pár apró fotótéma akart csak. Tűzlepke, és egy tarka lepke. Egy egerész ölyv az autó út másik oldalán a domboldalban vadászott, de csak szemmel tudtam követni a vadászatát, annyira gyors volt.
Teljesen körbe értünk. A gátháznál egy csónak árválkodott, és aztán megjelent végre a hattyú... Észre vettem még a sűrűben a part mellett egy kacsa házaspárt is, bár elég messze voltak tőlem. A hattyú viszont büszkén pózolt a kamerának.
A következő részben a Mátrába beköszönt az ősz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése