Egy vihar alaposan megtépázta mind a kertet a házat, és a lelkünket is. Hatalmas ciklon szerű széllel, fákat csavart ki, tetőket rombolt le a vihar a városunkban. Jó ideig nem is fotóztam, mert se lelkiekben se témában nem láttam magunk körül csak a pusztulást..
Aztán eljött a nyár vége, és egy délután gyülekezni kezdtek a ház villanyvezetékén a fecskék.. Szívet melengető látvány volt hogy ennyien túlélték a nagy vihart, neveltek fiókákat.
Aztán egy kis magányos kenderike is ide szállt a villanyvezetékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése