Kis idő megint eltelt a blogírás szünetelt, de hát első a munka. Igen ez év kora nyarán vállalkozó lettem. Aki itt él tudja mit beszélek, és miért írom ezt. Na de visszatérve a blog írás hiányára, ugye a pénzkereset az első, ahhoz pedig alkotni kell. (ezt későbbiekben bemutatom)
Szó mi szó volt dolgom bőven, a fényképező gépem is csak az alkotások fotózásakor került elő, így elég szegényes lett az idei év fotó termése. Mivel itthonról dolgozom, itt van a kis műhelyem, sokat nem mozdultam ki, jobbára a kertben, és a pár utcát ami körbe vesz vagy mezőt foglaltam sétáimba.
A kertben a nagy aszály után megindult az eső, és szépen beindult a termések növekedése. Az előző bejegyzésben a barack a mostaniban már az alma is bekerült a beérők közzé. Finom harsogó almák.
A nagy meleg után a rózsa is összeszedte magát és ontotta egészen a fagyokig a szép sárga virágait. Ebből is hoztam némi nézegetni valót.
A Pécsről kapott luffa tök magom is megeredt, bár fagyokig kinn hagytam de sajnos nem érett be egyetlen sem, pedig 7 óriás méretű tök lett rajta. De nem adom fel, majd az idén talán már lesz bioszivacsom.
Aztán egy nap érdekes dologra lettünk figyelmesek. Nagyobb pókok lepték el a kertet. A nagyobb az a normálistól eltérő nagyság, hisz ezekből a farkaspókokból kisebb rendszeresen a teraszon szőtte hálóját, s én békén hagytam őket, mert nagy számban fogyasztották a szomszéd disznó ólból terjeszkedő légy populációt.
A Párom üvegbe is tette Őnagyságát, mivel ez ez nőstény pókmama volt gyerekekkel a hátán.
Ez egy tormás üveg, és hát majdnem kitöltötte kinyújtózva az üveg méretét. Még volt vagy 2 hasonló de kitelepítve lett a kertből, na nem azért mert félek tőle, felőlem el lehet hisz hasznunkra van, de a kutyuskám igen csak bolondos, nem akartam hogy véletlenül szembe találkozzanak egymással, hisz annak nem lett volna egyik félre se jó következménye. Így az orgona bokor adott helyet az új családnak vagy a mező ami a vasút túl oldalán van. Ott bőven terjeszkedhet kedve szerint.
Kis sétám alkalmával találtam már őszi gombákat is, az út építés mellett pedig vadászó gémeket is fotóztam. Nagyon szemfülesek óvatosak voltak, pedig nagyon messze voltam tőlük.
A seprence gyönyörűen virágzott a híd alatt és mellett csipke bogyó és egyéb bogyók is szép számmal "virultak" az esőknek köszönhetően, és egy atalanta lepke is elém szállt csak úgy mutiból.
Közben jött a vonat, kihagyhatatlan volt az exponálás, és más virágzó kissé őszi lágy színeket is fotóztam csak úgy a magam kedvére.
Ezekkel a fotókkal zártam az évet fotózás szempontjából, mert ezután már nagyon csak az ünnepre készültem munkailag, fotóilag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése